My suddenly thoughts...

Sok dolog megváltozott, Voltak nagy felismerések és nehezebb időszakok is. Nem használtam már régóta a hisztik, negatív gondolatok manifesztációjaként a blogot. Most egyfajta számvetésre jöttem fel. A másik ok pedig az, hogy egy nagyon nagy lépésre készülök elszánni magam, ami valószínűleg meg fogja változtatni az életem.
Voltam mindig aki, próbáltam pozitív lenni és ami bántott azt itt, a zenében és ilyen apróságokban kiadni. Próbáltam másoknak is azt mondani és az irányba terelni őket, hogy pozitívak legyenek, mert több jót hoz. Ezt a saját bőrömön éreztem, mikor annó sikerült szemléletet váltanom, és eldöntöttem nem leszek többet áldozat. Saját magam áldozata, nem fogadom el a státuszt többé, legfőképp magamtól nem.
Az életben történik ami történik, ami megtörtént az pedig a múlt, azon nem kell rágódni, azt nem kell szégyellni. Feldolgozni és elfogadni és építkezni belőle és rájönni mivel lettünk többek, sokszínűbbek, rétegeltebb személyiségek.
Úgy gondolom, hogy én rengeteg dolgot tettem magamért, hogy jól érezzem magam. És azt gondolom jól is érzem magam, látom az egyszerű napok és történések csodáit, tudom értékelni a lehetőségeket és a gesztusokat amit kapok. Mármint tényleg rettenetesen jól esnek és nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen embereket ismerhetek és vesznek körül.
Viszont most kicsit félek. Mert vannak dolgok, amik jóval több figyelmet igényeltek volna, mint amit én rá mertem szánni, mert nem mertem velük foglalkozni, és most félek, hogy ezekkel foglalkoznom kell és félek, hogy megváltozom. Butaságnak hangzik és nem is várom el, hogy bárki megértse, de belegondolni, hogy most vagyok valaki és x idő után már más leszek számomra félelmetes.
Dehát ilyen ez a változás.  Viszont ez a normális, és ez a jobb.
Most azt hiszem a lehető legőszintébben írom mind ezt. Tényleg nagyon félek. Hogy mi derül ki magamról saját magam számára. Hogy elvesztem egy olyan énemet, amit sosem éltem meg igazán.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez így lesz jó, csak tudod nehezen viselem el a változást, örülök, hogy valami kezdődik, de valaminek vége is szakad. Túl nagy feneket kerítek neki ? Lehet, sőt biztos, de én ilyen vagyok, én így szeretem, így mindent megélve.
Másrészről azt is meg kell említenem, hogy talán túl nagy elvárásokkal vagyok a dolgok felé, de úgy érzem, hogy azok a problémáim amik fennállnak, jórészt megoldhatóak kellő odafigyeléssel és én úgy gondolom, ha nehéz, és időközben utálom is, ez menni fog.

Had kérjek elnézést tőled, hogy most ezt olvastad. És kérlek ne legyél ítélkező és szigorú velem szemben az olvasottak alapján, mert egy nyomasztó és számomra nehezen megosztható félelmemet árultam el. Kérlek fogadj el így.

Well...

Morning collapse...

Alone... trying... atc...

Just leave me alone

Maybe...

Well... that's right .... isn't it ?

So what ... ?

Mostanában elkezdem kalandozni a buzzfeed youtube-os csatornáin, szépen lassan eljutottam, az identitásokat boncolgató videókhoz, egyéb csatornákhoz. Annyira, de annyira csalódott vagyok.
Belefutottam ilyen , homoszexuálisok reakciója a biszexuálisokra, mind nőké, mind férfié. Egyszerűen annyira lehangoló. Néhány ember úgy beszél a másikról, mikor hasonló problémákon, előítéleteken keresztül megy.  Aztán azt gondoljuk mi jobbak vagyunk másoknál ... nem , kedves emberek senki nem jobb a másiknál , csak különbözünk. Igazából nem értem és valahol nevetek is. Milyen világ az ahol a szeretet és szerelem szítja az emberekben a haragot ?
Miért kell a nemeknek fontosabb szerepet játszaniuk az életünkben , mint amit érzünk. Őt szeretem kész pont, miért komplikáljuk túl, ez a lényeg nem ?
És ezt annyira egyszerű lenne megérteni mindenkinek.